Szociális fejlesztés

Elkészült „A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója" azaz a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012, amely 2011. november 30-ig véleményezhető. A szociális szakirodalomban, különösen magyarul, még igen kevés írás, elemzés olvasható ebben a témakörben.

Ezért is tartottuk fontosnak elérhetővé tenni az idei év első felében készült tanulmányunkat.

Ma demonstráltak Pesterzsébeten a szociális szakma képviselői A több mint száz résztvevő a Városháza előtt követelte a polgármestertől és az alpolgármestertől, hogy biztosítsák a minimális munkafeltételeket a szociális szakemberek számára, akik bár méltatlan körülmények között dolgoznak, de eddig legalább a szánalmasan alacsony fizetéseikből nem kellett az ügyfeleikhez való eljutás költségeit is magukra vállalniuk.

Egy érdekes film a garantált társadalmi minimumjövedelem lehetőségéről és szükségszerűségéről, németül, magyar felirattal.

http://dotsub.com/view/26520150-1acc-4fd0-9acd-169d95c9abe1

A gazdasági fejlődés ugyanis messze nem azonos a gazdasági növekedéssel – még ha ezt politikusaink és a sajtó is gyakran szinonimaként használja. A fejlődés minőségi kategória: azt jelenti, hogy valami egyre jobbá válik, egyre hatékonyabb és hasznosabb módon tudja ellátni a feladatát. A fejlődés önmagában nem rossz, az emberiség túlélésének éppen hogy a fejlődés a záloga. Fejlődés nélkül arra ítéltetünk, hogy a múlt hibáit ismételgessük – bármilyen katasztrofális következményekkel járjanak is. A növekedés mennyiségi kategória: ezt jelenti, hogy valami egyre több lesz, egyre nagyon mértékben van jelen a világban. Itt a mennyiség önmagában jelenti az értéket – minden egyéb megfontolás vagy elemzés nélkül. Ennek egyik markáns példája a bruttó hazai termék, más szóval a GDP: alapvető elvárás a nemzetek felé, hogy évről évre nagyobb GDP-t produkáljanak. A GDP által fémjelzett gazdasági növekedés olyan mértékben vált „szent tehénné”, hogy sokak számára szinte érthetetlen, mi is a gond vele.

Pawel Kuczynski képe:

Mi a helyzet?

Elsőként az 1993-ban elfogadott Szociális törvény, majd az 1997-es Gyermekvédelmi törvény nevesítette a személyes segítést középpontba állító szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások számos formáját. Az eltelt évtizedek ad hoc szabályozásának köszönhetően egy sok tekintetben túlszabályozott, a funkcióinak megfelelni nem vagy alig tudó, és a hozzáférés tekintetében, szélsőségesen egyenlőtlen szolgáltatási rendszer jött létre.